menü

Eurasian treecreeper
Certhia familiaris
Certhiidae család fajai

nőstény

Die Federn sind recht klein und schmal und erinnern in ihrer Größe an eine Kohlmeise. Die Handschwingen sind dunkelbraun gefärbt. Die Innenfahnenbasis ist nur sehr leicht hell gesäumt. Auf der Außenfahne der äußeren HS finden sich leichte hellbraune Säume. Proximal wird diese Färbung konkreter. Ab der H6 oder H5 zeigt sich hellbraunes bis cremefarbenes Querband über beide Federfahnen ungefähr in der Mitte der Feder. Die Färbung dieser Federn ist für die Gattung Certhia einmalig und kann dadurch immer sofort bestimmt werden. Proximal auf den inneren Handschwingen und den Armschwingen vergrößert sich im oberen Teil der Armschwinge eine gelbbraune Kontur. Auf den Schirmfedern ist der Querstreifen nur noch undeutlich zu erkennen. Die weiße Spitze der Schwingen, welche ca. bei der H6 ansetzt und sich bis zu den Schirmfedern durchzieht vergrößert sich proximal.

Die Steuerfedern sind dunkelbraun gefärbt. Die Innenfahne ist etwas dunkler und blasser. Die Spitze ist schwarzbraun abgedunkelt. Um die Feder findet sich meist eine helle Kontur. Diese ist jedoch bei den Steuerfedern sehr schnell abgenutzt. Die Steuerfedern sind am Ende stark zugespitzt. Die Innenfahne verbreitert sich distal erst ein wenig und läuft dann Spitz zu.

Die Unterschiede zwischen Garten- und Waldbaumläufer sind nur geringfügig ausgeprägt. Die Federmaße und auch die längste Handschwinge ist gleichermaßen ausgeprägt. Die helle Spitze an den Hand- und Armschwingen ist beim Gartenbaumläufer jedoch etwas stärker ausgeprägt. Beim Waldbaumläufer ist dieses Merkmal eher zu einer leichten hellen Kontur der Außen- manchmal auch Innenfahne ausgeprägt. Nach März ist das Gefieder des Gartenbaumläufers etwas heller gefärbt (siehe März, Robert: Gewöll- und Rupfungskunde. 1969, S. 170). Die die Variationsbreite der beiden Arten ist jedoch eine sichere Bestimmung oft nur bei Todfunden möglich, bei denen man auch den Fundort in die Bestimmung mit einbeziehen kann.

toll száma leghosszabb
elsődleges 10 szárnyanként 54.0 - 60.5mm n=25
E6 (84%) E5 (16%)
másodlagos 9 szárnyanként 47.0 - 52.0mm n=26
M1 (85%) M2 (15%)
repülés 12
61.5 - 72.5mm n=20
R1 (100%)
mérési adatokhoz tartozó annotációk

egyedek száma n

A leghosszabb toll mérésének statisztikáihoz csak a legnagyobb tollal rendelkező madarak adatait használjuk fel. Egy törött, hiányzó vagy növekvő toll, amely potenciálisan a leghosszabb is lehet, kizárja az egyedet a mérésből. Hasonlóképpen, a hibridek nem szerepelnek a statisztikában. A különböző korú (pl. fiatal és kifejlett harkályok), nemű (pl. hím és nőstény karvalyok) és alfajok azonban egyenlő arányban szerepelnek az ábrán, és ezért nagyon széles variációs tartományhoz vezethetnek. Minél nagyobb a mért egyedek száma, annál pontosabb a variációs tartomány. Az egy vagy csak néhány madárból álló nagyon kis adatsorok csak hozzávetőleges eredményekhez vezetnek.

mérési módszer

A tollakat digitálisan mérik szkenneléssel. A méréshez a tollak hasi görbületét kiegyenesítik, a faroki görbületet nem! A méréseket a tollcséve kezdetétől a toll legnagyobb kiterjedéséig végzik. Ennek nem mindig kell a tollszárnak lennie, hanem a zászlók is lehetnek (pl. sármányok esetében). A különleges jellemzőket, például a viaszos lemezkék a csonttollún, kihagyják a mérésből.

százalékok

Az egyes tollak százalékos aránya, pl. P5, azt jelzi, hogy az egyes tollak közül melyik a leghosszabb a maga nemében. Ezt az információt mindig a mért madarak teljes számával együtt kell figyelembe venni. Az öt egyedre vonatkozó 100% jelzés nem garantálja, hogy ez a toll valóban mindig a leghosszabb.

minta galéria

ország allokációk

Songbirds and kin

eloszlás

védelmi státusz

  • CITES
    nincs listázva
  • Regulation (EG) Nr. 865/2006
    nincs listázva
  • Német Szövetségi Természetvédelmi Törvény §44
    védett